2011 januárja óta foglalkozok írással.

Ez így túl hivatalosnak hatott. Kezdjük elölről.

5 éve firkálgatok több-kevesebb sikerrel. Úgy érzem, eddig még nem tettem le túl sokat az asztalra, viszont komoly céljaim vannak. Szeretnék a közeljövőben kiadni egy könyvet, többek közt.

Nincsenek olyan elvárásaim, hogy én majd nagy, híres író leszek. Nem tagadom, nem csak magamnak írok, hanem az olvasóknak főként, így nyilván jól esne, ha elismert lennék, de nem fogok ezért göcsösen küzdeni.

Hogy miért kezdtem el írni, és mi a célom az írással?

Jó kérdés. Elkezdeni csupán azért, mert kedvet kaptam hozzá, semmi több. A célom pedig az, hogy adjak valamit az olvasónak. Vagy egy darabot magamból, vagy egy izgalmas történetet, vagy valamit, ami elgondolkodtatja. Nem akarom megváltani a világot, de örülök, ha sikerül hatnom az emberekre.

Az alábbiakban bemutatom néhány írásomat, néhány kísérő gondolattal együtt.

Talán az eddigi legelvontabb, legnehezebben értelmezhető írásom. Fogalmam sincs, mi ihlette. Azok közé a kevés írások közé tartozik, amit nem terveztem meg előre, csak úgy írtam, ahogy jött. Néhány ismerősömnek ez a kedvenc írása tőlem. Még 2013 elején írtam.

Ez az írás a Nekem Nem Mindegy (NNM) pályázat első fordulójára készült, a téma a szólásszabadság volt, 6. helyezést értem el vele. Slam poetry kategóriában indítottam, de így utólag sokkal inkább szabad versnek tűnik. 2015 tavaszán készült.

Sci-Fi szerű novella, ismerőseim úgy hívják, "alternatív teremtéstörténet". A cím ellenére semmilyen vallásos dologhoz nem köthető. Kellemes, néhány oldalas kis olvasmány a nagyon korai korszakomból: 2012 elején íródott.

Egy irodalmi táborban született ez a novella, nem több, mint 3-4 óra alatt, a téma az erőszak volt. Az egyetlen olyan írásom, amit teljes egészében papírlapra írtam először. A táborban megszavazták felolvasásra: ez se sok alkotásommal történt meg. Valamint az se, hogy sok másik íróval együtt, idilli környezetben, a Balaton parton írjam meg. Nem ez a kedvencem magamtól, viszont az biztos, hogy ehhez kötődik a legtöbb élmény :) 2015 nyaráról származik egyébként.

Fogjuk rá, hogy ez egy szabad vers. A keletkezési körülményei ennek is elég homályosak. Amikor keresgéltem miket töltsek fel a blogra, és belebotlottam ebbe, azt hittem egy szakítás után írtam, aztán megnéztem a dátumot, és rájöttem hogy közel sem.

Anno kísérletezgettem szabad versekkel, líraibb írásokkal - ez lett a legértékelhetőbb (2014 végén íródott):

Aki elolvassa, azt hiheti, hogy elvesztettem egy szerettemet, és azért írtam ezt. Ez viszont tévedés. Magam sem tudom mi ihlette pontosan ezt a novellát - azon kívül, hogy szerettem volna valami olyasmit írni, ami hasonló a Vöröshöz. Igaz, ez nem sikerült annyira, de ettől még nem lett rossz szerintem a végeredmény. 2015 elején írtam.

Hasonlókat tudok mondani erről, mint a Nem hősről, ugyanis ez is a 2015-ös nyári írós táborban íródott. Ezt nem olvastam fel, és nem is lett annyira hatásos, ettől független viszont nem lett vészes. A feladat az volt, hogy szerepeljen a novellában a némaság.

Talán ez az írásom az, ami eddig a legtöbb elismerést és dicsérő szót kapta. Eredetileg 2014 nyarán írtam, de később átjavítottam, és így részt vett az NNM versenyen - ennek kapcsán olvasható most Grecsó Krisztián értékelése.

"Kíméletlen nyugalommal és alapossággal adagolja a történetet. Az írás íve jó, krimiszerűen építkezik, a szépen lassan összeálló történetszövedékekből bomlanak ki a törékeny emberi sorsok. Ügyes, hogy nem lágyul el, az elbeszélő mindvégig kívül marad az eseményeken, ott sem értékel, ahol a legsötétebb dolgok történnek."

Egyértelműen a legkedvesebb írásom. 2013 végén írtam, azóta is ez áll hozzám legközelebb. Viszont a minősége és a stílusa már nem tükrözi túlzottan azt, ahogyan most írok, és a többi korai írással ellentétben ez még nem került átjavításra. Amint sikerült átjavítanom vagy újraírnom, feltöltöm a blogra.