Hétköznapi időutazós történet egyszálgitáros indie zenékkel, emberi karakterekkel, és azok saját kis tragédiájával
Ahhoz képest mekkora kockának nevezem magam, rég volt már, hogy valami újabb játékkal játsszak - az pedig pláne, hogy teljesen be is fejezzem. Az pedig már tényleg abszurd, hogy hallgassak másvalakinek az ajánlására, és úgy próbáljak ki valamit. Egy gyors egy-két órányi kóstoló után azonban mégis belevetettem magam a Life is Strange világába. És jól sejted: nem azért fejeztem be, és nem azért kezdek róla ennyire különlegesen írni, mert szar játék lett volna.
Ismerősi köröm többnyire megosztóan vélekedik a játékról: van olyan akit teljesen elvarázsolt és abszolút kedvencként tekint rá, és van aki száját húzva csak annyit mondott, "nem volt ez olyan rossz".
Annyi viszont biztos, hogy bármennyire is szippant be egy játékost a Life is Strange, egy nagyon különleges élményt ad.
Főszereplőnk, Maxine Caulfield egy 18 éves lány, aki egy tanévre elköltözött otthonról, hogy a híres Blackwell Academy-n tanuljon fotográfiát, Arcadia Bay városában - ami egyébként szülővárosa is egyben. A történet elején Max egy furcsa álmot lát: a világítótoronynál sétál, és nézi, ahogy egy tornádó elpusztítja a várost. Nem sokkal később ráébred arra, hogy képes néhány percet visszautazni az időben. Hamarosan gyerekkori legjobb barátjával, Chloe-val is találkozik, akivel jóba van igaz, de nemigen örül neki, hogy Max anno csak úgy lelépett a városból, és nem tartotta vele a kapcsolatot.
Ééés innentől kezdve már minden spoileres lenne, tehát ennyit az alapszituációról. Nem igazán derül ki belőle sok, viszont ha spoilereznék, nagyon elrontanék egy esetleges későbbi élményt azoknak, akik még nem játszottak vele.
Ismerősi köröm többnyire megosztóan vélekedik a játékról: van olyan akit teljesen elvarázsolt és abszolút kedvencként tekint rá, és van aki száját húzva csak annyit mondott, "nem volt ez olyan rossz".
Annyi viszont biztos, hogy bármennyire is szippant be egy játékost a Life is Strange, egy nagyon különleges élményt ad.
Főszereplőnk, Maxine Caulfield egy 18 éves lány, aki egy tanévre elköltözött otthonról, hogy a híres Blackwell Academy-n tanuljon fotográfiát, Arcadia Bay városában - ami egyébként szülővárosa is egyben. A történet elején Max egy furcsa álmot lát: a világítótoronynál sétál, és nézi, ahogy egy tornádó elpusztítja a várost. Nem sokkal később ráébred arra, hogy képes néhány percet visszautazni az időben. Hamarosan gyerekkori legjobb barátjával, Chloe-val is találkozik, akivel jóba van igaz, de nemigen örül neki, hogy Max anno csak úgy lelépett a városból, és nem tartotta vele a kapcsolatot.
Ééés innentől kezdve már minden spoileres lenne, tehát ennyit az alapszituációról. Nem igazán derül ki belőle sok, viszont ha spoilereznék, nagyon elrontanék egy esetleges későbbi élményt azoknak, akik még nem játszottak vele.
 |
| Max és Chloe |
Amikor először ültem le a játék elé, abszolút semmit sem tudtam róla. Még azt sem, hogy gyakorlatilag az egész arra alapszik, hogy Max képes visszatekerni az időt (fontos, hogy csak néhány percig), és ezáltal mi, játékosok is képesek vagyunk megváltoztatni a játék alatt hozott döntéseket - bár gyakran nem tudjuk előre, hogy melyikkel jártunk volna jobban.
A játék során néha lehetőségünk lesz nagyobb távokat is visszautazni (napokat, éveket). Továbbra sem fogok spoilerezni, így röviden ezekről csak annyit, hogy eléggé fel tudják forgatni a jelent, és nem kell félni, lesznek majd alternatív idősíkos katyvaszok is.
Igazából nekem nem is az időutazás, és nem is a cselekmény volt az, ami igazán elnyerte a tetszésemet, hanem maga a világ. A Life is Strange-nek lelke van. Eszméletlen, hogy mennyire valósághű. És itt most nem a grafikára gondolok (bár az is hangulatos). Minden szereplőnek van egy egyedi személyisége, és tényleg el tudom hinni róluk hogy ők is 18 éves fiatalok, mint én, nem pedig csak pár élettelen modell amit 30-40 éves faszik raktak össze egy puccos studióban.
De persze a nem tini szereplők is kiválóak - mind saját maguk miatt, mind pedig a tini szereplőkhöz való viszonyulásuk miatt.
Hétköznapi embereket ismerhetünk meg - és igazából ez az, ami tényleg valósághűvé, ezáltal pedig... mondjuk talán úgy, drámaivá, tragikussá, érzelmessé, emberivé teszi a játékot: ilyen emberek körülöttünk is lehetnek, mi magunk is lehetünk azok, és bárkivel megtörténhetnek azok, amik a Life is Strange szereplőivel történtek. Nyilván itt nem arra gondolok, hogy holnap már vissza tudod pörgetni az időd és büntetlenül meglesheted a crushodat a tus alatt - hanem arra, hogy a főszereplő, Max Caulfield életén kívül sok más karakter személyes dolgaiba is beleláthatunk, és az már csak rajtunk múlik, kinek mennyire érezzük át a maga kis tragédiáját.
 |
| Arcadia Bay városa |
A játék a döntéseinken alapszik. Van, hogy ha döntünk, akkor különösebb hatása nem lesz a jövőre (vagy csak olyan amit észre sem veszünk), de megtörténhet az is, hogy egy egészen apró(nak tűnő) dolog miatt az egész későbbi játékmenet más lesz.
Amikor megközelítünk tárgyakat, meg tudjuk vizsgálni őket. Gyakorlatilag ezáltal ismerjük meg teljesen a Life is Strange világát: minden alkalomkor hallhatjuk Max gondolatait egy adott dologról. Természetesen akad olyan eset is, amikor használni is tudunk egy tárgyat.
A tárgyakhoz hasonlóan nagyon sok emberhez is oda tudunk lépni, és váltani velük pár szót - még akkor is, ha sem a dialógusnak, sem magának a karakternek nem lesz tényleges szerepe a későbbiekben. Egy átlagos játékban az ilyeneknek én legfeljebb egy nagyon kis részét csinálnám meg, itt viszont kedvet, kényszert éreztem arra, hogy minden egyes apró részletet megnézzek, és mindenkihez odamenjek, dumáljak vele egy kicsit. Természetesen az idővisszatekerés a hétköznapi sulis beszélgetésekkor is jól fog jönni majd.
Nagyon ártatlanul indul a játék. Egy durvább helyzetet még viszonylag korán átélünk, de ettől még sokáig egész kis kedves, békés játék marad. Aztán persze egyre jobban bele botlunk a sötét, veszélyes ügyekbe, mások magánéletébe, vagy éppen a gimis tinilányok drámájába...
Szerencsére a sejthető bonyodalmak és a hangulat miatt azonban már itt megragadja a játékost. Legelső kedvenc pillanatom az volt, amikor Max az óra után beteszi fülhallgatóját, elindít egy lágy, egyszálgitáros indie zenét, és úgy sétál végig a zajos folyosón, ahol aztán tényleg mindent láthatunk, ami korunk diákságára jellemző: kihívó külsejű lányok pletykálnak, csajoznak a kigyúrt srácok, egy fiút megszívatnak, stb. Ez volt az a pont, ahol éreztem, hogy még ha a cselekmény nem is fog meg, de ez egy kegyetlen jó hangulatú és élvezhető játék lesz.
 |
| Tényleg érdemes mindent megnézni: ki gondolná például, hogy csak úgy meg lehet állni játék közben gitározgatni? |
Apropó, ha már említésre került: zene. Mert amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Kedvelem az indie gitáros számokat, de nem vagyok az a típus akit úgy le lehetne venni a lábáról egy ilyen számmal.
Viszont az, hogy ezek a számok hogyan passzolnak a Life is Strangehez, és milyen érzést kelt az emberben amikor hallgat egyet játék közben... Úúúristen. Ha a régi PC Guru magazinok szerint kéne értékelnem, akkor adnék a grafikára egy hetest, a játékélményre egy kilencest, a hangra pedig egy bazinagy tízest.
Hogy a játékélmény miért nem tízes lenne? Nos, a befejezés miatt. A legeslegvégső befejezés nagyon jó lett (a maga értelmében, aki játszott vele az érti), viszont úgy az egész 5. epizódban nekem sok volt a bugyuta rész, és a 4. alapján nívósabb következő epizódra számítottam. De akkora hatalmas csalódást nem okozott, csak lehetett volna jobb is.
Aki nem bánja, hogy nem kell kapkodnia a fejét az akciódós jelenetek miatt, és szereti a lassabb menetű játékokat, annak csak ajánlani tudom, nagyon különleges élményt tud nyújtani.
Ma már a játék mind az 5 epizódja elérhető. Meg lehet vásárolni őket neten, de a kalózkodás is opció. Én torrenteztem, bűntudatom van.
De tényleg.
Vegyétek meg. Meg fogja érni.
Ma már a játék mind az 5 epizódja elérhető. Meg lehet vásárolni őket neten, de a kalózkodás is opció. Én torrenteztem, bűntudatom van.
De tényleg.
Vegyétek meg. Meg fogja érni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése